Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja (október 23.)

Történelmi háttér

1. október 23-án a budapesti műszaki egyetem hallgatóinak felvonulása indította el a magyar forradalmat. A műegyetemisták a budai rakparton vonultak a Bem József szoborhoz, ahol találkoztak a pesti egyetemistákkal — ők a Petőfi-szobornál gyülekeztek, majd a Margit hídon át csatlakoztak; a két menet innen együtt vonult a Parlament elé. A Sztálin-szobor ledöntése a Felvonulási téren (Dózsa György út) estére már megtörtént, a Magyar Rádió épületénél éjjel fegyveres összecsapás kezdődött. A következő napokban Nagy Imre átvette a kormányt, többpártrendszer és a Varsói Szerződésből való kilépés bejelentése követte. A szovjet vezetés november elejére döntött a katonai beavatkozásról: november 4-én hajnalban szovjet páncélos egységek vonultak Budapestre. A csaknem két hétig tartó forradalmat mintegy 2 500 magyar halálos áldozat és kb. 200 000 emigráns kísérte (1956-os Intézet Alapítvány, Budapest — kutatási archívum).

Modern megünneplés

A nap mai jogi státusza az 1991. évi VIII. törvényen alapul (1991. évi VIII. törvény, MAGYAR KÖZLÖNY). Október 23-án állami megemlékezés zajlik a Parlament előtt, a Műegyetemnél és a Bem- szobornál, ahonnan 1956 délutánján a diákok elindultak. A dátum kétréteges: 1989. október 23-án — a forradalom 33. évfordulóján — kiáltotta ki Szűrös Mátyás a Magyar Köztársaságot, így a nap egyszerre emlékezik az 1956-os szabadságharcra és az 1989-es köztársaság megalapítására. A vidéki településeken iskolai és önkormányzati keretekben tartanak megemlékezéseket; jellegzetes díszítés a nemzeti zászló koszorúzott formában.

Kulturális jelentőség

1956 vizuális örökségének legismertebb tárgya a "lyukas zászló" — a magyar nemzeti zászló, amelyből a felkelők kivágták a kommunista címert. Ez a forradalom egyik legkönnyebben felismerhető szimbóluma, és máig megjelenik a megemlékezéseken eredeti és emlékezeti formában egyaránt. 1956 nyilvános emlékezete a Kádár- korszak alatt szigorúan tiltott volt; a fordulópont Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i gyászszertartása volt a Hősök terén (a tényleges újratemetés a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában történt), amely után az 1956-os események — beleértve a forradalom alatti források és levéltári anyagok feldolgozását — kutathatóvá és nyilvánosan emlékezhetővé váltak (1956-os Intézet Alapítvány, Budapest).